Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetések költőkkel

peterdi-gabor---varnai-zseni.jpg

                                        Peterdi Gábor: Várnai Zseni

Rózsássy Tibor: Az utolsó atlantiszi

3. rész: Beszélgetések költőkkel

 

Korholó szavak

(Ady Endréhez)

 

Égetted a gyertyát alul, felül,

Kiélveztél minden estét,

S most fáj, hogy álom csupán

A nyugodt, bölcs öregség.

 

Jövő tenmagad bizony megölted,

Nem érdekelt téged akkor,

Hogy ősz hajú, pozsgás öregként,

Milyen is lesz az aggkor.

 

Ifjak felett, hogy törhetnél pálcát,

Ó eljátszott bölcs öregség,

A megbánás már mit sem segít,

Lassan elfogynak az esték.

 

Százhuszonegyedik dobbanás
(Váci Mihályhoz)

 

Voltam oly védtelen és kisemmizett,

mint útszélen hagyott kutyakölyök,

s voltam boldog befogadott,

kire felnéztek a hőn áhított körök.

Szolgáltak engem, s én szolgáltam őket,

éreztem lehúz az ingovány,

néma jajszót sírtam hangtalan az éjbe,

de nem felelt csak a vad magány.


Beálltam a sorba, hogy csupán egy legyek,

hittem, hogy egységben az erő,

de hajtott tovább az ősi nomád ösztön,

s illatával hívott az új ,,legelő".

Agyam, mint radar kereste folyton az újat,

ha meglátta a célt, vérebként követte,

s hiába értem újra és újra révbe,

csak azt éreztem: valami új dolog jöhetne!


Napba néztem én, s a csillagokba vágytam,

nyújtóztam értük mindhiába,

de ha ezer darabra törve földre zuhantam,

vigaszom volt a rét egy szál virága.

Téphetsz padlógázzal, mint túlhajtott motor,

hisz képes a szív gyakran százhúszat is verni,

de vigyázz, mert lehet, hogy eggyel többet,

már nem lesz képes elviselni!

 

A sivatagon innen

(Rózsássy Barbarához)

 

Sivatagod mit magad elé hordtál,

A homok mit folyton szemedbe szórtál.

Lásd meg az oázist, hiszen csak szemed vak,

Bölcsődben még mindig benne ring a nap.

 

Származásod tudom, bárminek is öltözz,

Avagy bárki elől bárhová is költözz.

Neved tőlem kaptad, s én adtam a lelked,

Nem szidtalak mikor az ördögöt ölelted.

 

Titkaid nem tiéd hisz olvasok benned,

Helyetted is tudom, mit kellene tenned.

Mert szíved lapjain íródik a könyved,

Sírjad hát papírra testedbe zárt könnyed.

 

Üvöltsd el csöndben minden fájdalmadat,

Mit őseid rád hagytak a súlyos idők alatt.

Üvöltsd el helyettük, súgd meg nekem.

S én csöndben feloldozlak, míg megtehetem.

 

Hová lett a kilencedik
(Radnóti Miklóshoz)

Megszülettél, bár hevesen tiltakoztál ellene,

Tán érezted milyen az emberek jelleme.

Azt gondoltad, tiéd is a ,,mindnyájunk kenyere"

S nem hitted, hogy ily kicsi a Jóisten tenyere.

 

Játsztunk szavaiddal, hogy: én neked te vagyok,

Csak azok értik ezt, kik maguk is magyarok.

Hol aranyszárnyú széllel játszottak a hegyek,

Mindketten találtunk a nap alatt egy helyet.

 

De a sátán megitatta a gonoszság borát,

S részegülve kezdtük falni a vacsorát.

Nyitott füleinkbe belesuttogott:

Tegyetek mindre sárga csillagot!

 

Tereljétek össze, ne kóricáljanak!

Nem süthet reájuk ugyanúgy a nap.

Alantas népség, nem is ember talán.

(Közben a kormányzó rúgtat fehér lován.)

 

Már kit sem érdekel egy gyermekrontó kéjenc,

Ám ki zsidót bújtat az büdös zsidóbérenc.

S mire megíródik a ,,Hetedik ecloga"

Már senkit nem terelnek városi gettókba.

 

De sötét füst gomolyog a táborok felett,

S Pesten a Dunába lőnek még ezreket,

S az emberek eközben behunyják szemüket,

S próbálják lemosni véres kezüket,

 

De nem moshatják le, mert mi hozzátapadt,

Megvető közönyből, hallgatásból fakadt.

S most agyamban ott lüktet a ,,Tétova óda"

De már megíródott az utolsó ecloga.

 

Tanulság

(La Fontain-hez)

 

Írtam vidám verset, hogy boldog lehess,

Mögöttes tartalmat így hát ne is keress!

 

Volt egy piros szemű, helyes kis nyuszi lány,

Ült az erdő szélén, egy hófehér nyoszolyán.

Nagy fehér fogait répával koptatta,

Ahogy ez Nyúléknál a rendje és a módja.

 

Arra ment a farkas, megkérdezte: hogy van,

Majd mivel éhes volt, megette ott nyomban.

Vidáman hazament, szépeket álmodott,

Közben a nyúl lelke az égbe távozott.

 

Tanulsága mégis van ennek a versnek:

Vannak, akik répát, mások nyulat esznek.

 

Beszélgetés

(József Attilához)

 

Virágot hoztam, nem karót,

S a gyengének adtam a takarót,

És nem játszottam a jóakarót.

S nem tudom meddig él ki ily bolond.

 

Nem érdekel, kinek van rám gondja,

De nem is voltam soha úr bolondja.

S bár bezártam magam hét toronyba,

Már se nappal, se éjjel nem álmodom.

 

Bujdokoltam bár senki sem űzött.

Kit szerettem, hozzá egész élet fűzött,

S volt – ki mint trófeát – csak kalapjára tűzött,

És ha olyan szél fújt, kacagva elhagyott.

 

Virággal jöttem, nem karóval,

S dacoltam minden rosszakaróval…

Most takarj be kérlek, puha takaróval!

S én, csak csendben párnámra hajtom fejem.

 

Hiábavalóság

(Francois Villon-hoz)

 

Van, kit könnyen győzöl,

s vannak győzhetetlenek.

Van, mi könnyen inog,

s vannak rendíthetetlenek.

Hiába mondád unos-untalan:

„A jóról jót kell mondani.”

Az alja nép habzó szája,

csak hányadékot fog ontani.

 

Volt, hogy a szépség báj volt,

s csak kellemes érzést okozott,

de Trójára Szép Heléna bája,

szörnyű pusztulást hozott.

Kincsét a szív hiába adja,

ha gyilkos tőrt döfnek belé.

Miből egykor kincs patakzott,

most vérfolyam tör a föld felé.

 

Noé bárkáján az oroszlán mit evett?

Embernél a növény mért alább való?

Rosszá válik-e vajh, ő maga is,

mikor a rosszat, öli meg a jó?

Mért nem kellenek Szűzanyák,

kik szülnének dicső gyermeket?

Mért öltük meg a széplelkű Jézust,

ki csak ártatlan illúziókat kergetett?

 

Ajánlás

 

Az ember lassan állattá változik,

a maradék jót is el fogja rontani.

Te csak maradj meg embernek s hidd,

hogy „a jóról jót kell mondani” !

 

Kedves Pádi

(Tóth Árpádhoz)

 

Kedves Pádi,

Levelem kissé Tóth Árpádi?

Lári-fári.

 

Múlt héten kivették egy szervem,

Pedig más volt a tervem.

(Ma már sikerült felkelnem.)

 

Ablakból nézem a szürke telet,

Evvel töltöm az egész napot, ha lehet,

(De legalább egy felet.)

 

Nem ehetek darabosat, csak leveset,

Azt is csak igen keveset.

(Már a nadrágom is leesett.)


Tovább már nem sajnálom magamat.
Hisz nem volt bennem gyilkos daganat.

Inkább tudnám, mi lehet veled?
Fagyos, vagy kellemes a teled?
 

Írj, arra kérlek nagyon!

Ne hidd, hogy válasz nélkül hagyom!

(Habár a bélyeg ma már egy vagyon.)

                              

                        barátod csókol (agyon)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.