Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kapaszkodó

molnar-jozsef-az-utolso-remeny.jpg

                       Molnár József: Az utolsó remény

Rózsássy Tibor: Az utolsó atlantiszi

4. rész: Kapaszkodó

 

Szakadék

 

Sziklaszirten állsz, alattad szakadék.

Túloldalt kedvesed, épp eléred kezét.

Rajtad áll a döntés: maradsz, vagy átlépsz.

Ám mi amott marad, tán örökre elvész.

 

Keserédes múltad az egyik oldalon,

Tengernyi gond súlya amott, a válladon.

Mit teszel, ha nem azt kapod, amit vártál,

S kit ma társnak hiszel, gyönge lesz, s meghátrál?

 

Gondoltál-e arra mi lesz, ha elesel?

Segít e fölállni, ha te padlón leszel?

Sok önzetlen barát a túloldalt maradt,

Magad emeltél eléjük gátakat.

 

Útnak indulsz ismét, nem tudod hova.

Útravalód csupán „keserű pirula"

Fogy az út előtted, egyre több a szikla,

Túl régóta mész, már nem fordulhatsz vissza.

 

Múló boldogságod nehéz kő szíveden,

Szomorú szemedből könny csorog csendesen…

Sziklaszirten állsz, alattad szakadék.

Túloldalt barátod, tán eléred kezét.

 

Karácsonyi ének

 

Karácsonyi meghitt csendben,

Mikor mindenki hisz Istenben,

Mikor a latrok is hazatérnek,

Mert most ők is a bőrükbe férnek.

 

Mert mindenki vágyik a melegre,

És a gyilkosnak is van szerette….

Öleld magadhoz, kiket szeretsz,

S legalább ma boldog lehetsz.

 

Kapaszkodó

 

Ha lelked ablakán nem látnak be mások,

– S nem hallják meg néma kiáltásod,

Ha elfojtott vágyaidról nem beszélhetsz,

– S egyre több dolog van mit el, nem érhetsz,

Ha szüntelen keresed, ami rég elveszett,

– S hagyod elmenni a boldog perceket,

Ha feketén látod az egész világot,

 

Akkor se taszítsd el az igaz barátot!

 

Barátság

 

Mondd hová lettek az őszinte bókok,

Bársony-puha, szív-meleg baráti csókok?

Mert csecsemő őszinteségű kedves ölelésed

most is szívemben él,

S tán nem jut el hozzád minden levél

mit írok, vagy amit olykor párnámba sírok,

De kellesz nekem, mint sötétben a fény,

Mint eltévedt vándornak a remény,

hogy egyszer mégis célba ér, ha hiszi:

az út, mire lépett a jó irányba viszi.

 

Szegfűszeg illatú gyertyafényben, ha rád gondolok,

szívem melegség önti el,

Mindegy, hogy távol vagy tőlem, vagy közel,

mert lelked ablakán én belátok,

hiába löksz el minden barátot,

s bújsz el önmagad elől,

én rád találok, mielőtt magányod tébollyá válik,

s megöl.

 

Ajándék

 

Szomorú szemedben gyémántfényű könnyek,

Öngyilkos szándékkal a föld felé törnek.

Könnycseppek csupán mik belőled fakadnak,

Megannyi apró mása fájó önmagadnak.

 

Azokra gondolsz, akik már nincsenek,

De tőlük kaptad számtalan kincsedet.

Nem kaphatnak többé ajándékot tőled,

Legyen hát övék sírjukra hullt könnyed.

 

Vigasz egy barátnak

 

Ne gondold, hogy múltad dönti el sorsodat,

Hisz csak rajtad múlik, milyen úton haladsz.

A boldogság felé rögösebb út vezet,

De ha végére érsz, többre értékeled.

 

Szerelembe esni nem bűnös gondolat,

Érdemes vállalni érte a gondokat.

Mit ma elvesztettél, kényelmed csupán,

Semmitmondó hívság életed alkonyán.

 

Ne furdaljon tovább a lelkiismeret,

Áldozatul adtad legszebb éveidet,

Rögös utad végén ott vár, aki szeret,

Engedd, hogy szeressen, s kezdj másik életet!

 

Búcsú a kedvestől

 

Egy röpke percig szólt rólunk az élet,

De éltünk ez alatt száz boldog évet.

 

Mindketten félünk, hogy mi lesz ezután,

Talán csak egy perc lesz a száz év magány!

 

Carpe diem

 

Ha megpróbálsz folyton tisztességes lenni,

A becsületen kívül, nem lesz tiéd semmi.

S megpróbálhatsz mindent jóelőre látni,

De hidd el, akkor is megtörténhet bármi!

 

Egy életed van, hát azt az egyet éld!

Ne kergess álmokat, vagy távoli célt!

Ami neked jut majd, tán el is van döntve,

Élj hát a jelenben, majd halj meg örökre!

 

Mert tiéd lehet bármi: gyémánt, arany, nerc,

De sohasem tér vissza az előző perc.

Amit elmulasztasz, az a múltban ragad,

De a szemrehányás, mindig veled marad.

 

És csak az a biztos, hogy nem biztos semmi,

Nem kell tehát minden hibát jóvátenni.

Ne mutass más arcot! Ki szeret, pont így szeret.

Csak gyengék eszköze a képmutató szerep.

 

Légy boldog szerető! De hű csak akkor légy,

Ha mindened adod, s minden tiéd.

Légy bohém jóbarát, légy örökké kamasz!

És sohase hagyja el ajkaidat panasz!

 

Élj csak a mának! Ki tudja holnap lesz-e még?

Sohase hagyd kialudni az izzó szenvedélyt!

Mindig égjen benned a felfedezés vágya!

S tudd, hogy önmagadért születtél világra!

 

Hazám

 

Édes hazám, Te törött szárnyain alászédülő,

Halálra sebzett büszke kerecsen.

Te megannyiszor rabigát nyögő,

Ezerszer korbácsolt, láncra vert szerecsen,

 

Ki medencédben hordtad Róma gyermekét,

S mielőtt megszülted kínok közt elvetélt.

Kinek földje Attila titkos sírját rejti.

Ki látta tájaidat, már sosem felejti.

 

Mert határaid egykor az űrből is látszottak,

Kertjeidben pedig angyalok játszottak.

S bőven termett hajdan itt a hős és a hazafi,

Volt köztük lengyel, sváb, vagy éppen tót atyafi.

 

De egy hazáért éltek, s ha kellett meg is haltak,

Mert forradalom tört ki, ha mind együtt szavaltak.

De jaj, hová lettek a hős Bem tábornokok,

S miért nincsenek ma Széchenyik, Kossuthok.

 

S tán Salamon király sem tudná rá a választ,

Kit is képvisel ma, kit a nép annak választ.

Egyet akarunk-e mind, akik itt élünk,

S vajh bűnös-e tényleg kit ma elítélünk.

 

S ki gondolkodott azon utoljára,

Hogy a gyáva népnek mért nincsen hazája?

S kinek van hazája, mért menekül gyáván?

Hisz bárhol is él majd, egyedül hal, s árván.

 

Sosem kérdeztelek mit adtál Te, Hazám,

De földedben nyugszik minden ősapám.

Itt vagyok itthon, mert ez otthonom hona,

Te nem hagysz el engem, s én sem hagylak soha.

 

Küzdj akkor is

 

Tudom, hogy több sebből vérzel,

Hát sírd ki magad, ha kell!

Senki nem tudja, mit érzel,

S kit nem kérdeznek, nem felel.

 

Ne hagyd, hogy miattad sírjak!

Majd sírok érted, ha muszáj.

Hidd el, cipellek, míg bírlak,

De küzdj akkor is, ha fáj!

 

Jóleső önsajnálat

 

Van, hogy az embert elönti a bánat,

S lehajtott fejjel egy italba réved.

Bizony, jól jön néha egy kis önsajnálat,

      Más is ezt csinálja, mindenki nem téved.

 

Menekülés

 

Ismeretlen önmagam magánya vagyok,

Önmagam magamtól nyugalmat akarok!

Miért nem lehetek önmagamnak senki?

Miért is kell folyton valakinek lenni?

 

Magamba zárt menedék örök kétsége,

Szikrázó napfényben vakok sötétsége,

Muszáj bátorsággal küszködő félelem,

Csekélységnek tűnő filléres lételem.

 

Válasz nélkül maradt fájdalmas kérdések,

Gyötrelemben fogant boldogság érzések,

Lelkemet emésztő önmagam magánya,

Nyugtalan énjének csendjét nem találja.

 

Őszi eső

 

Odakint most hal meg a nyár.

Elenyész az utolsó napsugár.

S csak sír, csak zokog az ég,

Könnyben úszik, a kora őszi rét.

 

S a városlakó, esernyőfejű népek,

Folyton a megáradt tócsákba lépnek,

S kap most szidalmat az egek ura.

Bár az eső ellen ez: eben guba.

 

Az esőcsatornák egy darabig várnak,

Majd kisvártatva mindent visszahánynak,

S az úttesteken vadul hömpölygő áradat,

Mintha elúsztatná a megindult házakat.

 

Az ázott föld sem képes több vizet nyelni,

Bugyogva próbál egy kis időt nyerni,

Ám végül fáradtan feladja harcát,

S hagyja, hogy az ár elsimítsa arcát.

 

Majd ahogy érkezett úgy el is ment végül,

Csak néhány pocsolyát hagyva emlékül,

S a városban ismét kinyit minden bazár.

S két ázott fiatal a megkésett buszra vár.

 

Bízz bennem!

 

Könyörgöm, bízd rám magad,

S hidd, hogy a rossz a múltban ragad,

És sárgára fakult emlékkönyv lesz minden.

Hát engedd, hogy a jövőbe vigyelek innen,

Mert tiéd lehet még egy nap bármi,

Csak ne akard a holnapot tétlen várni,

Csak ne engedd a semmit táncot járni!

 

Mert a sok tétlenség közt elhal az idő,

S múlttá lesz hamar mi tegnap még jövő,

És elfogynak lassan a gyönyörű álmok,

S a hetek, hónapok, évek már csak számok,

S felcsendül benned egy bús-keserű bordal,

Sorskönyvedben nyílik az utolsó oldal,

S te csak ülsz előtte egy beszáradt tollal.

 

Hát könyörgöm, bízd rám magad,

S hidd, hogy erős kezem megragad,

Mielőtt annyira a végtelenbe révülsz,

Hogy végül a vaksötét semmibe szédülsz,

S a hömpölygő nihil magába húz,

Majd lassan a sötétségbe vakulsz,

S tenmagad is szürkületté fakulsz!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.